Csizmadia Róbert: Arcod a dalban
Arcod a dalban
maga a kotta,
kezeim között
a terrakotta.
Arcod a dalban
maga a márvány
hidegéből született
édes bálvány.
Arcod a dalban
maga az éj
fehér holdjából
létrejött kéj.
Arcod a dalban
maga a szirén
képmásán utazik
a tenger szívén.
Arcod a dalban
a kacsalábon
forgó kastély, amit
alkotott a vászon.
Arcod a dalban
maga a sekély
érzésekből lepárlott
szeszély.
Arcod a dalban
a diktatúra
cenzúrájától megmentett
csodálatos kúra.
Arcod a dalban
imával felér,
akár a mindennapi
tápláló kenyér.
Csizmadia Róbert: Arcod a dalban
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK