Csizmadia Róbert: Csapongó gondolatok Rólad ⋆ Szerelmes versek

Csizmadia Róbert: Csapongó gondolatok Rólad

A szívem dobban bénán,
valahányszor te nézel rám,
arcodon a selymek
hirtelen megelevenednek.

Kezedben a felhő,
könnyeiből virág nő,
éltető a szavad,
aranyból olvadt a hajad.

Mosolyod hulláma lüktet,
vihart s háborút megszüntet,
jégre tesz a szemed,
úgy uralkodnék veled.

Vártam rád sok éve,
de látom már, megérte.

Úgy lennék a párod,
ha gyűjthetnék bátorságot,
kosárban te vagy az eper,
ez az érzés leteper.

Te vagy a szélvész, én a szellő,
vihar lehet mind a kettő,
arcod elmémben a múzsa,
szívemnek vagy a rúzsa.

Nem engedném két kezed,
mellettem van a helyed,
piramisokat építenék,
Kleopátrám, ha szeretnéd.

Megtervezném a jövőt,
ringatnám a bölcsőt,
írhatnék sok verset,
hogy feldíszítsem szép szemed.

Szerelmemnek te vagy a kenyere,
az élet forrásának az eredete,
csillagok helyett ragyogsz az égen,
szívem fűzőjét már megkötötted régen.

Hajzuhatagod betemeti arcom,
te vagy a pajzsom és a kardom,
szerenádot adok neked éjjel,
megharcolok a tűzzel és a jéggel.

Hódító vagyok, szíved a terület,
amit ostrom árán szerzek meg.
Történelmet ír a vonzalom,
amivel kéznyomatom nálad hagyom.

Mézízű arcod kóstolgatom végig,
a szerelem hullámain röppenünk az égig.