Csizmadia Róbert: Kerestem őt ⋆ Szerelmes versek

Csizmadia Róbert: Kerestem őt

Kerestem őt az éjben,
árnyékként a fényben,
én voltam a láva,
mély ketrecbe zárva.

Kerestem őt régen
évszázadok rejtekében,
én voltam a dalnok,
egy szerelmes zsarnok.

Kerestem őt a vásznon,
arra kellett vigyáznom,
nehogy az ecsetem
ellopja szerelmem.

Kerestem őt imában,
minden cirádában,
ami lelkembe vésődött,
s gondolataimba férkőzött.

Kerestem őt nyáron
minden színes virágon,
pillangót játszottam;
boldognak látszottam.

Kerestem őt a mában,
tegnapban, villámban,
felhőben, napsugárban,
a végtelen szivárványban.

Kerestem őt talárban,
szoknyában, zárdában,
szeplőtelen erényben,
hideg járdaszélen.

Kerestem őt az éjben,
s hánykolódtam ébren;
a négy fal volt az oltár,
könnyeimet áldoztam már.