Csizmadia Róbert: Tűz ütközik
Tűz ütközik
a sötétséggel,
lezuhanok hozzád
minden éjjel.
Lángra kap
az égbolt alja,
mikor nyelvem
ajkaimat nyalja.
Robbannak
a csillagok,
mikor arcod
holdjára pillantok.
Fortyogó csóvát
hagyok hátra,
holdbéli tájakon
hegyeidre mászva.
Menny felületén
tüzes tenger,
ajkad illetem
rengetegszer.
Vulkán lövell
a magasba,
mikor beletúrok
arany hajadba.
Meteor száguld
a sötét égen,
ha hozzád érek,
azonnal végem.
Csizmadia Róbert: Tűz ütközik
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK