Decsi Zsuzsa: A kék, a fehér és az öröm
Nem férhet fel minden fényképre,
van, mi nem látszik egyáltalán.
Érzések, hitem, a szerelmem,
melyek fel, az égig emelnek,
nem láthatók, de elmondanám,
hogy a hála dobog szívemben,
ahogyan láthatom színekben
mind, mit ajándékoztál nekem,
boldogan adtad, szerelmesem,
a kéket, fehéret, ragyogást,
Krétán az egész nap napozást,
és hogy lehet több ily örömöm,
hálatelt szívemmel köszönöm.
Megállunk a hegy legtetején,
hogy ölel a táj, ölellek én,
csak sorolom, boldog pillanat,
lelkemből feltörtek a szavak,
ott dobbant szívem a válladon,
hittem, mert óriás hatalom,
hogy lélegzem épen, szabadon.
Kelő nap barnító melege,
gyümölcsök csábító elegye
végtelen formákban, csemegén,
boldogan ízleljük te meg én.
Nem szorít sem tér, sem az idő,
a szabadság szinte szédítő.
Bújik a nap az ég peremén,
csodálkozom még az erején.
Ha ránk szakadnak a csillagok,
végtelenül kicsike vagyok,
egy porszemnyi boldog akarat
Isten fénylő égboltja alatt.
Sohasem vágyhatnék én már mást,
csak tőled sok ilyen vallomást,
mely szavak nélkül is hazajár,
kinyílott szívembe betalál.
Decsi Zsuzsa: A kék, a fehér és az öröm
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
