Ebergényi Anita: Együtt a mélyben is
Elmenni veled,
s megbújni a sötétben.
Elveszni a tekintetedben,
amitől oly hevesen ver a szívem.
Bőrömön a leheleted,
melytől olyan jó érezni téged.
Ajkamon futkos a hideg,
elalélok tőled.
Szítjuk a tüzet,
amitől elevenen égek el.
Tisztaságod körülölel,
és soha többé nem ereszt.
Téged látlak a fényben,
te lettél a reményem.
Boldogság a létem,
nincs már vétkem.
Együtt a mélyben,
de semmitől sem félek.
Mindegy, hogy fent vagy lent,
nekem te vagy a minden.
Ebergényi Anita: Együtt a mélyben is
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK