El Péter: Nem hallod, kedvesem?
Nem hallod a hétköznapok tompán zúgó zaját?
Szürke köntösét a tegnap mára adja tovább.
Nem hallod a záródó fellegek dördülő moraját?
Ordít a média, holnap romba dől a világ.
Nem hallod a nagymutató suhanó hangját?
Szalad az idő, s egyre gyorsítja futtát.
Hát nem látod, kedvesem?
Hát nem látod, hogy általad mégis színt nyer a hervadó virág?
Egyetlen mosolyod gyógyítja szívem legkonokabb baját.
Nem látod homlokomon a barázdák simulását?
Vidám tekinteted hozza el lelkemnek nyugvását.
Nem látod a homokszemek lassuló hullását?
Karjaid melege fékezi életem múlását.
Mára már számomra is széles lett e világ, de ehhez te kellettél s kellesz, hogy nap mint nap kitárd.
El Péter: Nem hallod, kedvesem?
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
