Ficzu Ferenc: Stella ego desidero
Miképpen fessem színemet,
Fehérre mázolt szívemet
A világ kék falára?
Akár a földi angyalok –
örökké sírok, ballagok
az aranyszín magányba.
Kihunytak mind a csillagok,
Szerelme nélkül itt hagyott
A védtelen zsarátnok.
Kivénhedt kályha lelkemet
kísértő, szürke szellemek,
az ég legyen hazátok.
Mint síri csöndben koldusok –
Magányom érted bujdosott
e kihűlt tűzfalakban.
A hóesésben láttalak,
hol minden szentek állanak –
Szeress, ne hagyj magamban!
Szeresd, hogy érted meghalok,
hogy minden bűnnel felhagyok,
ha láthatom világod.
Miképpen ég-kék tájakon
a sírás és a fájdalom:
az aranyszín virágok.
Ficzu Ferenc: Stella ego desidero
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
