Gáll Júlia: Szívdobbanások
Tudod, a szív sosem alszik,
csak dobog halkan csendesen,
örömben sokkal hangosabb,
bánat ér, sajog odabent.
Tudod, ha beköszönt az est,
csillagok fénye némán hull,
halkuló lét csendje lüktet,
hiányod bennem zakatol.
Tudod, ilyenkor semmi nem jó,
szívem hiába kalapál,
próbálom kicsit nyugtatni,
csendben dobog és reád vár.
Ha átölellek, kedvesem,
szíved szívemen megpihen,
lelkemben béke csordogál,
tudom, te vagy az életem.
Gáll Júlia: Szívdobbanások
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
