Gombkötő Sándor: Szívem sóhaja…
Hol jársz kedvesem, halld, hogy hív szívem
Siess édesem, itt várlak híven
Epedek szódért, mondd: szeretsz engem
Nem kell aggódnom, csak rám vársz hűen
Végtelen távol, szótalan csendben
Lelkem pázsitján itt élsz már bennem
Minden lélegzet, mely hagyja ajkam
Csak érted sóhajt szerelmes halkan
Áhítok percet ölelni téged
Megállapodni melletted, végleg
Új tavasz után boldog nyár jöjjön
Nincs szebb teremtés nálad e földön
Büszkén lépkedek, hisz engem szeretsz
Én drága úrnőm, hű szolgád leszek
Mondd hát el bátran, mire vágysz kedves
S azt teljesíteni nem leszek én rest
Gombkötő Sándor: Szívem sóhaja…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
