Gönczi Nagy Gergő: Tökéletes
Fejem a hasadon nyugszik,
te még pihegsz.
A tested remeg még, érzem.
Fogod a kezem, tekintetünk összeér.
Természetes, földöntúli tökéletesség.
Bár megragadhatnánk ebben a pillanatban,
hátrahagyva a hátrahagyhatatlant.
Feledve mindent, mi fontos, hogy ne
számítson, csak az itt és a most.
Még a kéj illata táncol a szobában,
még érzem az ízét, itt van a számban.
Rám mosolyogsz, ahogy nézlek,
hajad hullámain megcsillannak az esti fények.
Gyönyörű vagy! Azzal a huncut mosollyal
az arcodon. Bőröd selymességét érzem,
elönt ez az érzés, és én engedem, hagyom.
Szemed kérte érintéssel simítom
végig testedet. Megállt az idő!
Vagy csak én nem érzékelem.
Gönczi Nagy Gergő: Tökéletes
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
