GothicPunk: Néhány perc csupán
Telik az idő, rohan már,
Minden másodperce fáj.
Emlékszem, mikor indultál,
Hiszen szívem terád vár.
Telik az idő, múlik s fáj,
Minden percben némán áll s vár
Minden apró rezzenésre,
A tekintetem ugrik a kijelzőre.
Reménykedtem végig abban,
Hogy megjelensz a pillanatban.
Hát tudod te is már magadban,
Hisz érzed, szívem égő katlan.
Elég volt e pár perc, mi néma,
Hogy ráébredjek, lelkem béna.
Üvölt éppen, hatalmas a kínja,
De elhallgat, megnyugszik még ma.
Pár perc volt ez csupán,
Bár szívem attól fáj,
Mégis némán elsétál,
Többé nem áll s vár.
Nem volt ez hosszabb ám,
Tíz-tizenöt perc csupán.
Vissza is tértél hozzám,
Lelkem megnyugszik már.
GothicPunk: Néhány perc csupán
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
