H Szabolcs: Kinéztem az ablakon
Szokatlan pillanatban súgott valamit a szívem,
Neved volt, miért egykor éltem, s miben hittem.
Dobbant a szívem, körülöttem nagy lett a csönd,
Azt hiszem, szívemben egy percre új élet költözött.
Lenéztem a kezemre, mintha éreztem volna érintésed,
Majd kinéztem az ablakon, onnan hallottam nevetésed.
De amikor odanéztem, tudtam, az volt a nagy hibám,
Valahogy az ablak üvegéről arcod nevetett rám.
Csak néztelek… mosolyogva dobtál nekem csókot,
Aztán mondtam valamit, talán azt, amit gondolok.
H Szabolcs: Kinéztem az ablakon
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK