Hegedüs Bethsabé: Egy töredék
Csupán egy szó, mely lehet hamis és jelentéktelen,
Mégis, ha tőled száll, sosem gondolok vissza nevetségesen.
Fagy s árva, fázó virágszálak rengetege,
Úgy tavasszal élénk színekben, és a Nap melege.
Sosem éreztem érzelemmel így a tavaszt vidáman pompába borulni,
Míg te nem jöttél, s azt sem bánta, ha az égnek megjött a kedve beborulni.
És bár, ahogy mondtam, csakis egy szó, és azt gondoltam, volt szerencsém felfedezni,
Azt hittem, de tőled hallván bemutatkoztam, mivel úgy látszik, újra meg kell ismerni.
Tőled egy orvosság, melynek bizsergő hatása pillanatok alatt átjárja testem,
Nem is gondoltam, hogy egyszer úgy érzem, hogy nem ez a szó lesz a vesztem.
Én is őszintén üzenem neked, de képzeld, nemcsak neked,
Hanem végre önmagamnak, már lelkem engem is szeret.
Te üzented neki, hogy szánjon nekem egy kis kedvességet,
Hallgatott rád figyelmesen, úgy szokva mondja, hogy te adtál teljességet.
Örökké tartónak érzem az összes édes csókod nyomát,
Még ha csak egy percre is, de mindig siratom hiányod okát.
Annyi minden lenne még, mit mondanék,
Addig próbálkozom, míg nem marad maradék.
Teleírnám az összes könyv kötetét,
Igyekszem, és ez csak egy kicsiny töredék.
Az idők végezetéig üzenem neked ezt a szót, tudod, a becseset,
Megsúgom, csak hogy újra mondhassam, hogy ez bizony a „szeretlek”.
január 17.
Hegedüs Bethsabé: Egy töredék
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
