Horváth-Tóth Éva: Még nyár van
Bágyadt szellő csiklandozza a fákat,
lombjuk sárguló leveleket kacag,
most még szép, ahogy az ég felé szállnak
a légies, színarany kis madarak.
Most még itt a nyár, mézgába ragadtan
ragyog és gyümölcsök héján hirdeti,
mily édes, mily finom és múlhatatlan,
forró s heves, akár az ifjonti szív.
Ám szalmasárga fénye meg-megbotlik
gesztenyék tüskekabátján és rozsdáll
a szirmokon, `hol már elmúlás nyílik,
nem mézíz illatok… de még itt a nyár.
Ezüst pókfonál ringat mély csendeket,
jön az ősz, csak a perc végtelen veled.
Horváth-Tóth Éva: Még nyár van
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK