Jamester Smith: Szerelmemnek
Nézz rám, és érzem: létezem.
Fogd hát erősen két kezem,
tőled ébred az érzelem,
ha messze vagy, hiányod végtelen.
Benned szunnyad a négy elem,
a föld nyugalma, ha a félelem
elönt egy fájó éjjelen.
Tengernyi baj, hogyha égetett,
ha tőrszúrást kaptam, éleset,
mosolyodtól minden kín szétesett.
Ha szemeid fényét nyári éjjelen
gyönyörrel telt szívvel nézhetem,
jól tudom: te vagy a végzetem.
Éltető lég vagy te énnekem,
miattad szépül rút énekem,
életem csak veled élhetem.
Köszönöm a közös éveket,
létem betűin vagy te ékezet,
holtak közt kínáltál életet.
Jamester Smith: Szerelmemnek
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
