K. Anna: Vallomás, avagy nem létező plátói szerelmemhez pár szó
nem ismersz, de én ismerlek,
ábrándozok ugyan… közös életünk milyen lesz?
nélküled nem kapok levegőt,
csak én akarok lenni a hercegnőd.
írnék hozzád szebbnél szebb verseket,
cserébe annyit kérek, hogy te legyél a kedvesem.
alku? ajánlat? veheted ezt bárhogy,
szívemet megérintetted már most.
a köd rózsaszín, aztán hirtelen leránt a valóság,
amennyiben érdekellek, engem kérdezz, mások szava hazugság.
hazug szavak ne válasszanak minket szét,
te még nem tudod, de én igen, hogy életeted velem lenne szép.
fekete szemed jelenti nekem a mindenséget,
úgy képzellek el téged, mint egy istenséget.
te vagy az én édes múzsám,
én meg, akivel megoszthatod szíved minden búját.
kusza világomban te jelented a biztos pontot,
rád gondolva arcom nem bírja megállni, hogy pirosodjon.
ez a pír miattad lángol,
mellettem megőrízheted fiatalságod.
K. Anna: Vallomás, avagy nem létező plátói szerelmemhez pár szó
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
