Kállay Sándor: A világ tetején
Az idő, ami még maradt,
megélt éveinkre kamat,
talán nem tart már sokáig,
de életünk nincsen másik,
nincs és nem lesz helyettesed,
nem lesz már más, csak én neked,
együtt élünk, együtt halunk,
mert mi ketten egyek vagyunk.
Elviszlek téged messzire,
nem jövünk vissza már ide,
ott kezdünk majd új életet,
nem számoljuk az éveket,
örökké élünk te meg én,
ketten a világ tetején.
Kállay Sándor: A világ tetején
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
