Karsai Ervin Krisztián: Könnyeid
Hiányodba fulladt
Huszonnégy évem:
Minden lélegzetem,
Minden tapintás.
Most, hogy itt vagy, nem megy,
Egy perc is hasztalan,
Ami nélküled én vagyok,
Az rég valaki más.
Engedd, hogy szeressek,
Úgy, mint senki más,
Úgy, mint Nap a Holdat:
Te adsz nekem fényt.
S a sötétségben látom,
Hogy itt már nincs kiút,
Csak te vagy és az arcod,
Csak te vagy minden szép.
Majd én leszek teneked
A legszebb tévedés,
A legszebb csalódásod,
Csak maradj velem itt lent.
S ha könnyed nem tudod már
Két kézzel törölni,
Majd ott leszek melletted,
S felszárítom mindet.
Karsai Ervin Krisztián: Könnyeid
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
