Karsai Ervin Krisztián: Tavaszi szél
Te vagy a tavaszi szél a felhők közt,
Én gyönge por a szellődön:
Úgy tartasz engem,
Maradok veled fönt.
Hadd legyek én a te napfényed,
Aki, ha összefagysz, majd szétszed,
Hogy olvadj fel,
Csak én értem.
És hogyha másra vágynál, más leszek,
Ha őszt akarsz, én sár leszek,
Egy sárguló falevél
A horizont felett.
Majd összeszedlek, ha elesnél,
S ha nem megy, lefekszem melléd,
És együtt nézzük
A naplementét.
Én érted élek, de egy napon,
Ha arra vágysz, majd meghalok,
De csakis érted
Létezek s vagyok.
Csak arra kérlek, ne menj el,
Mert én tiszta szívből szeretlek,
Hajtsd rám örökké
Gyönge kezedet.
Karsai Ervin Krisztián: Tavaszi szél
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
