Katarina: Ketten a világban ⋆ Szerelmes versek

Katarina: Ketten a világban

Egy nyári estén találkoztam veled,
mikor belenéztem kék szemedbe,
tudtam,
köztünk fellángolt a szerelem!

Hosszú hetek mindennapjai után
ismét találkoztam veled,
és a vágy úgy csapott le ránk,
mint isteni erő!

Sose felejtem el az ölelő karod,
és az első szenvedélyes csókod!
Úgy éreztük, nincs megállj,
akár miénk lehetne az egész világ!

Az élet azonban kijátszott velünk,
mert béklyó láncol bennünket!
De az élet boldogságát feladni nem tudjuk.
Vagyunk azóta is egymásé, ölel a karunk.

Ítéljen el bennünket, ki úgy érzi, bűntelen,
ki sose érzett hasonló szerelmet!
Szeretem őt, ahogy ő is engem,
elhagyni őt ezért lehetetlen.