Kemecsei Máté: Talán…
Talán te vagy a jövőm, talán én vagyok a sorsod,
Talán már a jelemet is a szíveden hordod.
Talán nem létezhetünk egymás nélkül többé,
Talán csak egymás nélkül válhatunk egésszé.
Talán együtt kell mostantól leküzdeni mindent,
Talán csak a sors választhat szét minket.
Talán a kezdetünkkel megírták a végünket is,
Talán nem igaz a szerelmünk, pusztán hamis.
Talán együtt megyünk tűzön-vízen a végéig,
Talán nem lehetünk együtt csak éjfélig.
Talán nem is létezhetek most már csak nélküled,
Talán, ha eljön az idő, egymásért adjuk a vérünket.
Talán te vagy számomra a legragyogóbb csillag,
Talán nem vagyok más számodra, mint egy elhalkuló visszhang.
Talán csak körbe-körbe szaladunk a boldogságunk kergetve,
Talán ez az egész, amiben vagyunk, csak egy szép mese.
Talán hiába futunk, mert csak egymás karjába kerülünk,
Talán nem old meg semmit, ha egymástól mindent eltűrünk.
Talán soha nem találunk olyat, mint a másik,
Talán egymással minket a sorsunk csak ámít.
Talán nincs menekvés, és a sorsunk tart csapdában,
Talán meghalunk a másikért a szívünkkel csatában.
Talán nincs te meg én, csak mi, és senki más,
Talán nem vagy a szerelmem, csak egy lelki társ.
Kemecsei Máté: Talán…
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK