Keserü Izabella Lujza: Ha vagy, én leszek
Ha erdő vagy, hát leszek fa
Ha a tegnap vagy, hát leszek ma
Ha te vagy az égbolt, leszek a Nap
Ha toll vagy, én leszek a lap
Ha fény vagy, lámpa leszek
Ha szúrós vagy, leszek kerek
Ha nappal vagy, én leszek a sötét
Ha te vagy a halál, én vagyok a lét
Ha erdő vagy, halkan morgó
Lombod alatt leszek folyó
S ha halkan madár reppen
Menedéke leszek télen
Ha a tegnap vagy, teret adtál
Múló napban fényt hagytál
Ha égbolt vagy végtelenül
És a vad is lecsendesül
Csillag leszek karodban
Világítok égő arcodban
Ha toll vagy, szépen fogó
Én leszek a tompa író
Ha fény vagy a sötétségben
Úszok én is meleg tengerében
S ha kialszol egyszer, fellobbantalak
Hamvaidból feltámasztalak
Ha szúrós vagy, mint a hajnal
Egyszer utolér a nappal
Ha nappal vagy, ébren leszek veled
A parkba menvén megfogom a kezed
S ha álmosodna már az alkonyat
A Hold világítja arcodat
Ha te vagy a halál, lassan jövő
Téged is elér a boldog jövő
Keserü Izabella Lujza: Ha vagy, én leszek
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
