Kocsis Antal: Itt hagyott a párom
Elutazott messzi, távoli vidékre,
Pedig az esküvőn nem épp ezt ígérte.
Fel voltam készülve, mégis mi tagadás:
Nyomasztóan üres nélküle a lakás.
Eltelt már néhány nap, hogy nincsen támaszom.
Páratlan, alvatlan virrasztok ágyamon.
Lassabban, sótlanul araszol az élet,
Ha netán jártál így, lehet, hogy megérted.
Eltűnt a kiskoffer, benne pár szükséglet,
Azért még elszántan tartom a hűséget.
Napok óta várom, hogy végre ma legyen,
Már csak perceket kell számolnom sebesen.
Igazolt távollét – rokon-látogatni.
Bocs, most befejezem: csengetett valaki.
Mondtam, már alig csak néhány perc van hátra.
Rohanok a kulccsal, hazaért a drága.
Kocsis Antal: Itt hagyott a párom
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
