Kosztolányi Dezső: Szerelem

Szerelmes versek



Kosztolányi Dezső: Szerelem

Szerelmes versek

Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.

1928



Kosztolányi Dezső: Szerelem

Szerelmes versek

 



Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez

SZERELEM VERSEK