Kovács Attila: Búcsúszó

A vágyak, mik bennem élnek,
ne mondd, nem szép,
érzések érted szólnak,
ne sírj, ölelj még.

Minden oly gyengéd,
halványak a képek,
szomorú szívvel rád gondolok,
oly fájdalmasak a hajnalok.

De ne sírj, ne hívj,
emlékeddel lágyan ölelj,
ne felejtsd el, miért éltünk
ily röviden árva fényben.