Kovács Attila: Csendes alkonyat
Csendes alkonyat
kíséri álmomat,
a virághangokat, lágy képeket.
Vágyak égnek tüzes szívben,
mely nem érti még a szót.
De kell, hogy rám figyelj,
hogy érezd dallamom,
de kell, hogy rám figyelj,
s érezz minden hajnalon.
Északi szél hűti lélegzetünk,
mely lángba borult rég,
még harmatos kezed fogom,
mely gyengéd és szép.
S boruljunk örökre így össze,
mint vázában
nyíló rózsák töve.
Kovács Attila: Csendes alkonyat
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
