Kovács Attila: Már minden hajnalban

Már minden hajnalban
találkozom veled,
dacos szerelmünkkel
szorítom lágy, kis kezed.

Parkokban sétálunk
kéz a kézben,
elmerülve kettőnk
édes szerelmében.

Körülöttünk a hórihorgas, vén fák
is mind meghajolnak.
Bölcsen
alázkodva a sorsnak.

Csendes remegésbe
burkolva szemünk könnyes.
Örökre tiéd leszek,
te hű, te kedves.