Kovács Attila: Nem tudnám elmondani
Nem tudnám elmondani, mert elkezdenék sírni, de megpróbálom neked egy versben leírni.
Te vagy nekem a fény, ki vezet a sötétben.
Te vagy nekem bajban minden menedékem.
Te vagy nekem akarat, mikor már mindent feladnák.
Te vagy nekem mindenem, kiért életemet adnám.
Nem is gondolnék, csak eldobnám teérted,
mert te vagy számomra a nagybetűs ÉLET.
Nem bírná ki sebzett szívem a te hiányodat,
ha nem lennél, nem lenne többé nappal sem alkonyat.
Sokszor eltévedtem utak sűrűjében,
ráléptem rossz útra, bolyongtam sötétben.
De fényed ragyogása mindig visszarántott,
vezetett a sötétben, s szívem jó útra váltott.
Bárhogy is alakult eddigi életünk,
én úgy érzem, egymás nélkül mi már nem élhetünk.
Öregszünk és változunk, az arcunkon már ráncok,
de te jelented nekem az egész világot.
Ősz hajszálak, ráncok és az idő vasfoga,
rajtunk múló évek sok-sok apró nyoma,
de ne félj, szerelmem, mert te így is szép vagy,
s remélem, még vár ránk sok ezernyi szép nap.
De majd egyszer menni kell, mert az élet véges,
de tudd, hogy nekem veled volt oly igazán édes.
Megkérlek hát, drága Uram, ha eljön majdan az a nap,
engem szólíts majd magadhoz kettőnk közül hamarabb!
Azért kérlek erre, Uram, mert én azt jól tudom,
ha őt vinnéd hamarabb, életem eldobom.
Majd ha az Úr szólít, hogy járuljak elébe,
szívemet majd remegve adom a kezébe.
Ő majd látja, te laksz benne s veled van tele,
benne lesz életem egész története.
Megkérem majd tisztelettel, mondja majd el neked,
hogy a férjed téged mennyire szeretett.
Vigyázok majd rátok fentről, ha majd az Úr engedi, mennyországnak kapuján a lelkem beengedi.
Ha esetleg mégsem a mennybe kerülök,
lentről is óvlak majd, mert a szerelmem örök.
Ha lelkünk egyszer majd újjászületett,
szívem keresi és kutatja majd tiedet.
Tudom majd, megtalállak, csak remélem, még hamarabb,
mint előző életemben megtalálhattalak.
Biztos vagyok benne, hogy egymásra találunk,
kezünkben tartjuk majd ismét közös álmunk.
Közös célok felé együtt kéz a kézben,
küzdünk ismét együtt, haladunk szerényen.
Életem értelme, drága feleségem,
köszönöm az Úrnak, hogy megadott ő nékem,
mert jöhetne bármi, ha melletted vagyok,
úgy érzem, nincs oly baj, mit meg nem oldhatok.
Zárom is soraim, mert leírtam, mit akarok,
szerelmem irántad a világon a legnagyobb.
Kovács Attila: Nem tudnám elmondani
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
