Kovács Norbert: Fürdő Vágyva
Hideg fürdőszoba kövén állva, érintésedre
vágyva érzem simogató, puha, bársonyos
kezed. Becsukom szemem, és képzelem,
ahogy forró nyári szellő járja át a teret.
Érzem, ahogy testem megremeg. Már nem
hat rám a hideg, forróság az érzés, ami váltja
fel. Nyári esőben sétáltunk, mikor fogtam a
kezed, boldogságot éreztem, és meleget.
Szemem nyílik, de nem változik az érzés, még
itt vagy velem, és ez a gondolat hevít. Látom,
ahogy a hideg kövön gyöngyözve folyik le a
pára, apró cseppekből patakként összeállva.
Zúduló víz simogatja testem, őrjítő borzongás,
amit múltkor okoztál nekem. Várom a
pillanatot, mikor újra átélem, tested hozzám
simulva, karjaimmal szorosan ölelve.
Szemedbe nézek, és látom a csillogást,
elveszek mélyében, s átélem az újabb csodát,
mikor majd a tükrön eltűnik a homály,
megfáradt testünk újra érintést kíván.
Kovács Norbert: Fürdő Vágyva
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
