Kovács Norbert: Hiányzol
Csillagfényes, hideg hajnalon, mikor
álmomban szemed fénye beragyog, látszik
az öröm arcomon, megjelensz, és gyorsan
tovatűnsz, és marad a kínzó, hajnali magány.
Mikor a napfény felváltja az éjt, ébredek, és
feledem a hajnali kínt, kezedhez érnék
megnyugvást keresve, de nem vagy itt.
Kezed távol, így nem is érzem melegét.
Szemeid ragyogása mellett a nap csak
gyertyafény, mely pislákolva kialszik, ha
jön a szél. Hiányzik ragyogása, mi éltet és
boldogít, felmelegít és megtart engem így.
Mindig várom ezt a fényt, és ha eljön végre,
érezni szeretném kezed melegét, csókjaid
ízét, mely elrepít. Érezni közelséged, mely
boldogít és feledteti a gyötrő hajnali kínt.
Kovács Norbert: Hiányzol
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
