Lengyel Zoltán: Fogd a kezem ⋆ Szerelmes versek

Lengyel Zoltán: Fogd a kezem

Fogd a kezem, ha sötét a világ,
Olyankor könnyen hervad a virág,
Mikor az élet zajos és rideg.
Kell az ölelés, s legyen jó meleg.

Fogd a kezem, ne hagyj itt magamra,
Együtt legyőzünk mindent, szavamra!
Bárhogy is fordul a sors kereke,
Te és én vagyunk egymás rejteke.

Fogd a kezem, és ne félj semmitől!
Úgysem szól az élet, csak kettőnkről,
Úgy vagyunk, mint végtelen hullámok,
Óvják egymást, ha jőnek villámok.

Fogd a kezem, mikor vihar tombol,
Mikor szél süvít és fákat rombol.
Szorítsd meg, mikor a bánat szaggat,
Akkor a sors többet már nem csaphat.

Fogd a kezem, ha majd itt az időm,
Mikor csak múltam van, s nincs már jövőm,
S akkor nem félek majd, ha menni kell,
Mikor a végzet örökre elnyel.