M.B.: A költő Cuenca bűvös városa felől kérdi szerelmesét
Tetszett az új világ, mit nem könnycseppet
hullajtó fájdalom bazalton vájt ki?
Milyen volt friss álmot, új tájat látni,
a szél vert, idő vájta romok helyett?
Láttad ott a tengernek kékre sebzett
kristályán a Napot remegve ázni?
A tövis, mely ódon kövét vigyázni
áll, sebeket adott tán ujjbegyednek?
Gondoltál néha rám, míg ott a másik
tücskök és fények csodájába révedt,
eljutottál sötét csendünk mélyéig?
Érezted szívem heves dobogását,
kínból-bánattól fogant sóhajom is,
amit én szellőszárnyán küldtem neked?
M.B.: A költő Cuenca bűvös városa felől kérdi szerelmesét
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
