Madácsy Napsi: Vallomás
Nem tudom, hogyan mondjam el
Azt, mit szívemmel irántad érzek.
Írásban hülyeségeket hordok össze,
Akaratlanul is majd megrémülve.
Kitörlöm, hisz nem akarlak elveszíteni,
Élőben viszont sokszor félek beszélni.
Mivel vagy azt mondom el, hogy szeretlek,
Vagy azt, hogy eléggé utálom az életemet,
Utálom, mert félek, egyszer elveszítelek,
Utálom, mert túlgondolom az egészet.
Túlgondolom, és jönnek a kérdések,
Majd írok neked valami hülyeséget,
Amit utána megbánok, hisz rájövök,
Hogy ezzel nem hozok neked örömöt,
Sajnálom, ha azt gondolod, fura vagyok,
Bár megértem, mert csak ezt láthatod.
Ne haragudj azokért, amiket csináltam,
Mostantól próbálom visszafogni magam.
Sajnálom, hogy mindig írok neked valamit,
Csak szeretném újraolvasni a leírt szavaid,
Sajnálom, hogy mindig akarlak téged látni,
Csak szeretném gyönyörű szemeidet nézni,
Sajnálom, hogy olyan sokszor felhívlak,
Csak szeretném hallani nyugtató hangodat.
Szeretném őszintén elmondani, mit érzek,
De félek, hogy ezzel téged elijesztenélek.
Köszönöm, hogy az életem része lettél,
Köszönöm, hogy magadtól el nem löktél.
Remélem, tetszeni fog neked ez a versem,
Sajnálom, hogy ilyen hosszúra írtam neked,
Remélem, nem fogsz csalódni bennem,
Ha esélyt adnál a későbbiekben nekem.
Madácsy Napsi: Vallomás
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
