Magyar József: Kék vér
Nem menekülhetsz, szívem téged hív,
Szüntelen lüktet, akár versben a rím,
Eltorzult dalát talán hallod a sötétben,
Csókodat várva, szégyenbe zárva
Árnyékból a fénybe vezessen.
Szeress úgy, ahogy a napot szeretted,
Zárj két karodba, vigyél haza engemet,
Áldanám szememet,
Melyen át belém szűrődne bájod,
Mint csodálatos látomás,
Téged a remény küldött,
Ébressz fel rémálmomból,
A világon csak én féltelek, senki más!
Ha bezárul a mennyország kapuja,
Ki visz téged majd haza?
A félelmed most feltámad,
Átjárja testedet, világi láncodat,
Hazudj, ha kérdezlek,
Tégy úgy, mintha ragaszkodnál,
Fehér liliomszál,
Kék véred megperzselne,
Főnixként szállna, hamvából feléledne.
Sebektől borított a lelkem,
Egyedül vívja harcait,
Leszek tövis kertedben,
Virág, mi csak neked nyílik.
Magyar József: Kék vér
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
