Mársoha Péter: Várj ⋆ Szerelmes versek

Mársoha Péter: Várj

Várj rám, mert itt vagyok,
Régi fényem nem ragyog.
Bent tombol a pihenő vágy,
Fekhelye egy jéghideg ágy.

Várj rám, mert itt vagyok,
De távolabb, mint akarok.
Lelkem, mint vad sivatag,
Hol apró homok a kődarab.

Várj rám, mert itt vagyok,
Hangom nesz, de ordítok.
Zene szól, de dalok nélkül,
Kottám lapja széthull végül.

Várj rám, mert itt vagyok,
Még nem szabadulhatok.
Míg itt tart a holt kötelék,
Nyakamra szorítja kötelét.

Várj rám, mert itt vagyok,
Remélem, időben indulok.
Vaksötétből majd kilépek,
Öled adjon puha fészket!