Martinovics János: Szabad?
Szabad-e várni az ég alatt
hullócsillagot, fénylő hadat?
Szabad-e vélni felfedezni,
a csodát, mi két szemem igézi?
Szabad-e látni valakibe
többet, melynek magját elvetette ide?
Szabad-e fájni a szerelemnek,
felmentést adni a kegyveszettnek?
Szabad-e sírni valaki előtt,
hogy mégse látsszak gyengének?
S hogy hat éve nem kapok lelkierőt.
Felszabadulhatnak majd emlékek?
Szabad-e egy percre időt kérni?
Vélni a nagy levegő-csönd közötti bátorságot?
Szabad-e írni neked tovább?
Vagy ezzel tovább növeszteném a távolságot?
Szabad-e sorok közé bújtatni téged?
Ha már itt nem is, a kötetekben
másként végződhet a történet.
Szabad-e fonni szívkoszorút?
Ölelés mellett zokogva vallani szomorút
és csodaszépet.
Szabad-e bízni, remélni egy egészet?
Boldog, kerek életet?
Kérdezi mindezeket
a kezeimben levő futóerezet.
Martinovics János: Szabad?
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
