Megyesi Péter: Képkocka ⋆ Szerelmes versek

Megyesi Péter: Képkocka

Sétáltunk a Margitszigeten,
Megfáradva ültünk le a stégre,
Csillagokat szemedből figyelem,
Nem nézek fel többet az égre.

Miért is tenném?
Mikor megtaláltam benned mindent,
Melletted élhetek igazán hercegként,
Te pedig a hercegnémként ihletsz.

Örökké ugyanúgy akarlak csodálni,
Örökké melletted akarok kelni reggel,
Kiraktam az életem képkockáit,
Hol családunknak az otthont teremtetted meg.