Megyesi Péter: Végzetem ⋆ Szerelmes versek

Megyesi Péter: Végzetem

Gellért-hegyen néztük a városfényeket,
Szemeidtől elállt a lélegzet,
Rád tekintek és egyből megértelek,
Üzensz nekem egy szebb világ szemléletet.

Hol hazaérek, és gyermek vár,
Esténként álomba csókolnál,
Vicceken önfeledten kacagnál,
Az életem nem tennéd unalmassá.

Holdfényben szépségeddel rám ragyogj,
Tolvaj vagy, ki szívemmel elrabolt,
Öleléseddel a sebeimet gyógyítod,
Más világba visz egyetlen pillantásod.

Hol ketten vagyunk egy Édenben,
Egyből szerelmet éreztem,
Felriadtam, de emlékeztem,
És tudtam, te leszel a végzetem.