Mészáros Ádám: Tündöklő Múzsa
Csörgő patak,
Illatos virágok,
Gyöngyöző harmat,
Havasi gyopárok,
Sárga levél,
Mellyel az ősz mesél,
Kristályos dér,
Melyről a tél beszél,
Virágillattal teli, kósza szél,
Gyönyörű tavasz, ki ilyenről regél,
Sugárzó napsugár, kéklő ég,
Nem csupán ez, mitől a nyár oly szép,
Apró őz, ki az erdőben él,
Szökken egyet, majd rápillant az ég,
Elmosolyodik, mint az anya a gyermekén,
Szeretettel telve egy történetet mesél,
Így kezdi, figyel az őz,
Élt hajdanán egy fiatal csősz,
Életét a szőlőnek szentelte,
Míg egyszer arra nem járt egy gyönyörű menyecske,
Gyönyörű volt, piroslott arca,
Mint őszi levél, libbent vörös haja,
Szépsége egyszerűen páratlan,
S lágy, tündöklő szeme volt oly ártatlan,
Rabul ejtette a fiatal csősz szívét,
Ki nem találkozott ilyen csodával, mióta élt,
Érezte, hogy Ő lesz majdan a másik fele,
S azt is, hogy milyen üres lesz az élete Nélküle.
Mészáros Ádám: Tündöklő Múzsa
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
