Mészáros Lajos: Szunyókál a hajnal
Szürke felhők alatt szunyókál a hajnal,
virradati napfény ébreszt madárdallal.
Tollas párnák között elalszik a lélek,
vágytól felajzottan, elmerengve nézlek.
Szemed íriszében meglátom a napot,
veled képzelem el mindig a holnapot.
Üdítő napsugár az ágyad szélére ül,
hajnal édes pírja orcádra rávetül.
Kócos, göndör hajad a párnán szétterül,
még mindig szeretlek testestül, lelkestül.
Mészáros Lajos: Szunyókál a hajnal
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
