Németh Adrián Péter: Reggeli szerelmes vers Annának
Lehet, hogy a kávé boldogít engem,
Mégis úgy érzem, szerelmed kell zengnem,
Nem a hormonok buzgó kék folyamát,
Lelkem őszinte, mosolygó rohamát;
Nem, nem, most te jutsz nevető eszembe,
És te adsz lantot kíváncsi kezembe,
Mohó kezembe, könyörgő kezembe,
És csodás léted álmokhoz veszem be,
Mert vágyakozom szende szerelmedre,
Mivel félelmem falát szerelted le,
És ez mosolyra, nyugalomra biztat,
Bár a közelgő terv s vágy néha izzaszt,
De most nem számít, most csak te számítasz,
És remélem, nem, nem, nem, nem ámítasz,
Ha mégis, az sem, mert itt vagyok, itt vagy,
Figyelsz rám, hallgatsz engem, egyre biztatsz,
Mutassam magam, mutasd magad, kedves
Leány, gondold meg, ki vagy, mi a rendes
Számodra, mert nem rémisztő a jövő,
A tudás, a lét, a férfi és a nő.
Németh Adrián Péter: Reggeli szerelmes vers Annának
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
