Neszvecskó Ferenc: Ébredő Nap
Alig kelt a Nap, világra vágyva,
én is ébredtem hozzá az ágyba`,
ránk nézett gyengén, lágyan simulva,
hajad körbevett arcomba hullva,
épphogy pislákolt a Földet lesve,
Te voltál a szebb csókom keresve!
Megszűrte felhő sok helyen fényét,
ereje nem volt, ami azt tép szét,
eltűntek percek, mindegy, hogy mennyi,
elvittél engem örömöt enni,
szétszéledt jó pár fent sodort bárány,
ragyogás megnőtt csókjaid árán,
a fény úszott kint, bennünk is egyre,
boldogság intett: Szíveddel szedj le!
Simogató Nap veled becézett,
kettőtöktől lett mily szép az élet!
Kívül vigadt Nap szórta sugallat,
belül a mámor adott jutalmat,
gyönyörű volt fény-ragyogta élet,
azzá tette elbűvölő lényed!
Neszvecskó Ferenc: Ébredő Nap
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
