Novák Mercédesz: Őszintén
Októberi hajnal van, és az esőcseppek
Látván szomorú lelkem, egyre erősebbek.
Siratják az álmom, melyben Téged láttalak,
Elég hamar, igen, a szívembe zártalak.
Tiédnek dobogása még másé, jól tudom,
Egyszer bátor vagyok, máskor félek, elbukom.
Illatodat szállítja házamig a szellő,
Várni foglak, egyszer a mi időnk is eljő.
Addig is ha kell, akár lehetek a csönded,
Ne félj, én ott leszek, és letörlöm a könnyed.
Azt a könnyet, melyet egy galád szív létrehoz,
Igyekszik egy másik, nehezen, de helyrehoz.
Ő látja a csodát, mit más nem, és azt a fényt,
Ami miatt önként véd Téged angyalodként.
Melegsége leszek a szemednek, ha ragyog,
Boldogságod láttán én is újra szárnyalok.
Novák Mercédesz: Őszintén
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
