Ölvedi László: Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
– Bontott hajú, csókos ajku lány –
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem – forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Ölvedi László: Egy nyári este
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
