P.Brook: Mienk lesz a világ
Vágyódó szívem dúdolja virradó hajnalon,
Millió csókot dobni jött el végtelen alkalom.
Tüzesen szemedbe révedni, öledbe hajolni,
Szerelmesen füledbe varázsódát súgni.
Égszínkék madarak szárnyán csillagokig szállni,
Bolygók bársony tisztásában lelked simogatni.
Ott te leszel a Nap, én az ölelő Hold,
Te az izzító parázs, én bőrödön a folt.
Leszel az örök idő, leszek a kozmikus tér,
Te a szivárványos eső, én a hevítő vér.
Egymás tükrei leszünk, mint jin és jang,
Te az aranyló fény, én a suttogó hang.
P.Brook: Mienk lesz a világ
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
