Pappert Viktória: Oly bánat tépdes
Oly szomorú vagyok!
Lelkem fele csak kullog.
Minduntalan baktatok,
Hogy szeresselek,
De nem akarhatod!
A szív parancsra
Nem vakul!
Oly bánat tépdes,
Mely másnak nem adható.
Őrleménye mókuskeréknek,
Az eddigi minden:
Ily könnyen feladható!?
Eldobható!?
A használt tárgyak közé vetett!?
Oly árnyalat fest meg,
Mely a szürkeségre emlékeztet…
Most… mit tegyek,
Hogy újra mindened lehessek?
Mit sem számít erény,
Ha lelkem tépdested meg!
Amint a fényben, úgy sötétben is:
Szeretlek!
Pappert Viktória: Oly bánat tépdes
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
