Patkos László: Donna Lee
Szívemben érzelmek hada él.
De Te mégis honnan jöttél?
Talán a szél fújt erre,
Vagy a hajnali harmat vonzott ide?
Most, hogy Te megjelentél,
Az érzelmek,
Amelyek talán ott lappanganak rég,
Melyeket eltemetett a hideg tél,
Most simogatják befagyott lelkem,
Felvidítják szomorú lényem.
Újraszínezted a szürke életem,
Fényt hoztál sötét szívembe.
Te vagy az estém és a hajnalom,
Te vagy az én hajnalcsillagom.
Az érzelmek, amelyeket magaddal hoztál,
Elképzelhetetlenek voltak,
De Te megjelentél,
Mint derült égből a villámcsapás,
És mindent felforgattál.
Most meg átjár mindent a melegség,
A szeretet,
És a boldogság újra teret nyert!
Patkos László: Donna Lee
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
