Pereszlényi Csaba István: Kérészszerelem
Nem repül a kérész a Tiszán,
elsorvadva hullámzik a nád szárán.
Vége van, elmúlt gyorsan, ennyi volt,
életében egyszer mutatkozik a Hold.
De mily élet ez, párja nincs,
egy napba sürül egy életnyi kincs.
Megél mindent, mit más csak remélhet,
szabadságot, bujaságot, szerelmet.
Van úgy, hogy ez jut nekünk.
Az élet ezért játszik velünk.
Hogy találjuk meg a boldog pillanatot,
amit ez a rohanó világ nekünk hagyott.
S amikor együtt vagyunk, én csak érted,
érzem, hogy jó lenne nekem ez a végzet.
Mert tőled megkapok mindent, mi vágyam,
Te vagy az igazi, csodálatos társam.
Megfáradt kérészként hullok alá éjjel,
minden rezdülésed az agyamba fészkel.
S mire álomba zuhanok, életem elhull,
vágyom az új rajzást, minden újraindul.
Pereszlényi Csaba István: Kérészszerelem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
