Piroschka Iréne Geng: Fogod a kezem
Imakönyvemben virág,
egy szál nefelejcs,
a múlt emlékein
elidőz a perc.
Valentin-napi eskű
egy életre szólt,
a ma örömét
holnap el ne lopd.
Legyőztünk sok-sok évet,
s te még fogod a kezem,
melegít a szíved,
ha fázik a lelkem.
Gyöngéden ölelj át,
ne szólj egy szót sem,
csak cseppenként szeress,
érintsd újra szívem.
Dobbanása halkabb,
jelzi a múló időt,
a préselt, hervadt virág
a rég volt eskűvőt,
őszülő hajszálak
a rohanó éveket,
de Te megvigasztalsz,
ha hűt sors-lehelet.
Karjaid oltalmában
a vágyam időtlen,
szeress és szeretlek,
amíg hív a végtelen.
Piroschka Iréne Geng: Fogod a kezem
Vissza a főoldalra a szerelemes versekhez
SZERELEM VERSEK
